Kárpáti Petronella „Színes szőttes” című rövid kis műsora olyan, mint egy színpompás, tarka szőttes; mint maga az élet, ami rendkívül változatos: hol szomorú és hol vidám tud lenni.
Reményik Sándor: „A szőnyeg visszája” című versének utolsó sorai is valahol erről szólnak: A világ Isten-szőtte szőnyeg, Mi csak a visszáját látjuk itt, És néha, a legszebb perceinkben,
A színéből is valamit.